A tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvényben leírtak szerint, aki tüzet vagy annak közvetlen veszélyét észleli, köteles azt haladéktalanul jelezni a hívásfogadó központnak – a 112-es Egységes Nemzeti Segélyhívó számon –, a katasztrófavédelmi igazgatóság műveletirányító ügyeletének vagy a tűzoltóságnak (a továbbiakban: jelzésfogadó), vagy ha erre nincs lehetősége, a rendőrségnek vagy a mentőszolgálatnak, illetőleg a települési önkormányzat polgármesteri hivatalának (közös önkormányzati hivatalnak).

Magyarországon a tűz jelzéséhez, a segítségkéréshez mindenki a híradási eszközeit köteles rendelkezésre bocsátani. A telefonon történő tűzjelzés lehetőségét minden településről a jelzésfogadó részére biztosítani kell valamint a tűzjelzés céljára a településen mindenki által bármikor igénybe vehető nyilvános távbeszélő állomást (utcai telefon) kell üzemben tartani. A tűzjelzés és az automatikus tűzátjelzés díjtalan és más hívásokkal szemben elsőbbséget élvez. Az automatikus tűzátjelzés fogadásának biztosítása, és az ezzel kapcsolatos költségek a jelzésfogadó fenntartóját, a tűzátjelzéshez szükséges berendezés és átviteli út kialakításával, valamint fenntartásával kapcsolatos költségek a felügyelt létesítmény tulajdonosát terhelik.

Tűz vagy annak közvetlen veszélyét észlelve, haladéktalanul jelezni kell lehetőleg a 112 vagy a 105-es telefonszámon. Amennyiben nincs nálunk, vagy a közelben telefonkészülék kérjünk segítséget!

A tűzjelzéssel egy időben próbáljunk meg tájékozódni a tűzeset körülményeiről, mi ég mekkora területen, mit veszélyeztet, van-e életveszély vagy veszélyes anyag jelenléte.

A tűzjelzéskor a jelzést fogadó az alábbi adatokra vonatkozó kérdéseket fogja feltenni a tűzjelzőnek:

• a jelző neve,
• a jelző elérhetősége,
• visszahívható telefonszáma,
• az esemény pontos címe,
• van-e életveszély,
• van-e veszélyes anyag jelen.

Valamint a fentiekben leírt tűzzel, a tűz körülményeivel kapcsolatos információkat.

Amennyiben beépített tűzjelző rendszer van telepítve, és az a tűz észlelésének időpontjában nem ad riasztási jelzést, a legközelebbi kézi jelzésadó aktiválásával (1. kép) tűzjelzést kell indítani.

A tűzjelzés után a helyszínen a tűz által veszélyeztetett területen figyelmeztetni kell az embereket (társasház esetén például: kaputelefon használatával) az adott helyen szokásos, oktatott és elérhető módon.

Téves tűzjelzések elkerülése lemondása

Legyenek tekintettel arra, hogy a téves tűzjelzések felesleges riasztást vonnak maguk után, továbbá tűzoltókat vonhatnak el olyan valós eseményektől, ahol gyorsan lenne szükség segítségre.

Ott, ahol valamilyen tűzérzékelő (hő, füst, láng) van (2. kép), ne végezzen olyan tevékenységet (kenyérpirítás, gőzölés, hegesztés, stb.), amelynek hatása hasonlít a tűzhöz vagy a tűz egyéb jellemzőjéhez (füst, hő).

Ha saját tevékenysége miatt megszólalt a tűzjelző berendezés, értesítse a tűz lemondására jogosult személyt vagy személyeket, akiknek az elérhetőségét tűzvédelmi oktatás során meg kell ismerni. Minden létesítményben, ahol van beépített tűzjelző berendezés, kell lennie a berendezés kezelésére kioktatott személyzetnek. Ők jogosultak a nem valós tűztől, vagy véletlenül benyomott kézi jelzésadótól származó, úgynevezett téves jelzések lemondására, amihez tudják, hogy kit kell hívni, és milyen kódot kell megadni ahhoz, hogy a tűzoltók ne vonuljanak a helyszínre.

Azért is fontos a téves jelzések lemondása, mert aki gondatlansága miatt automatikus téves tűzátjelzés keletkezik, az köteles az abból származó költségeket (vagyis a tűzoltók felesleges helyszínre vonulását) megtéríteni.

Ezen felül téves jelzést követően – meghatározott esetekben – a beépített tűzjelző berendezés üzemeltetőjének rendkívüli felülvizsgálatot is kell végeztetnie, amelyet a tűzvédelmi hatóság ellenőriz. Ez szintén nem tervezett költségekkel járhat, a téves jelzésre történő vonulás költségeinek megtérítésén felül.

Csak olyan tevékenységet végezzen, amivel nem okoz tüzet, vagy téves jelzést.

Mind a tüzet, mind a téves jelzést haladéktalanul jelezze.